Én ezért hordom táncra a lányomat...
♫ Egy személyes gondolatot szeretnénk megosztani veletek a TÁNC VILÁGNAPJA alkalmából.
Gréta és én már akkor barátnők voltunk, mielőtt megálmodtuk volna a Nagora-t és már akkor sok minden közös volt bennünk. Többek közt a tánc és a mozgás szeretete. Szenvedélyesen szeretünk táncolni és ezt szeretnénk átadni a lányainknak is.
Az enyém már 10 éves, de emlékszem, sokan kérdezték tőlem, nem túlzás-e hogy a lányomat 4 éves kora óta hordom táncolni, nem fárad-e el túlságosan, hogy van erre időm és egyébként is milyen drága és ha nem készül profi táncosnak akkor mi értelme stb. Ilyenkor mindig meglepődöm, mert én ezeket a problémákat sohasem látom.
Én csak azt látom, hogy:
♥ a lányom szeme csillog és sugárzik miközben otthon bemutatja az aznapi “koreo”-t
♥ magabiztosan, mosolyogva lép ki a színpadra, “meg se kottyan” neki, hogy tele a nézőtér
♥ vannak pillanatok, amikor elfárad, nyűgös, de nem adja fel és óra végén úgy kell elcibálni a stúdióból
♥ őszinte barátságok szövődnek, nevetgelnék a csajokkal előadás előtt, próba után
♥ odafigyel a testére, vigyáz rá, megtanul vele bánni
♥ fegyelmezett és kitartó
♥ megtanul csapatban dolgozni, odafigyelni a másikra, tisztelni a másikat
♥ olyan tanárai vannak, akik nagy szeretettel, törődéssel és szakmai tudással nevelgetik őket, akik példaként állnak előttük és sokszor tanácsot adnak az élet más területén is
♥ megtanul keményen dolgozni az álmaiért és látja, hogy milyen sok munka van a siker mögött
♥ megtanulja kezelni a kudarcot, hogy nem minden sikerül elsőre, hogy nem szabad feladni és sok gyakorlással majd jobban fog menni
♥ TV és tablet helyett tánc és zene
♥ felfedezi, hogy nem csak a technika/a tárgyi tudás a fontos, hanem hogy kell az a plusz, amitől a munka alkotássá válik, hogy kell, hogy átadd magad annak, mit csinálsz, szívvel-lélekkel
♥ megtanul benne lenni a pillanatban, feltöltődni önmagából, a zenéből
Ez megér minden pénzt, időt és energiát. ☺
De a táncot sosem késő elkezdeni! Tele a város felnőtt kezdő kurzusokkal. Tavaly vettem a bátorságot és elmentem a lányom tánciskolájába és csatlakoztam egy csupa tinikből álló csoporthoz és egy év kemény munka után év végén én is felléptem ugyanazon a színpadon. Életemben nem izgultam annyira és közben többször a határán voltam, hogy feladom, de kitartottam!
Kívánom mindenkinek, hogy élje át azt az érzést, hogy keményen megküzd valamiért és felnőtt fejjel belekezd valami újba és megcsinálja, A tánc felszabadít, elrepít egy másik világba, ahol önmagad lehetsz.
Szerző:
Prokaj Bea
UI.: a képen a lányom legkedvesebb barátnője és atlétika társa, Lola látható ☺
Tetszett? Oszd meg, hogy mások is elolvashassák!